Négy lába van, mégis...

...avagy, az ezerarcú Barnabás.

Ott hagytam abba, hogy két stabil programunk lett jó egy éve. Az úszás és a lovaglás. Aztán közben lett a kerékpározás is, de most lovagoljunk. 

Hihetnénk, hogy minden kezdet nehéz, de ez nem volt az. Pedig amikor még suliban volt Barnabás, ott is próbálkoztak vele, kétszer-háromszor, de lovon nem ült. Valami nem működött (sejtem mi, de ezt hagyjuk). 

Bezzeg Kinsarvikban más volt a helyzet. Trausten-el kezdett. Trude (övéi a lovak) egyből felültette Barnabást, és lényegében egy szempillantás alatt megtetszett Barnabynak. Jó, eleinte nem jól ült a lovon, új volt neki, nem bízott a lóban talán. De egyből élvezte ez nem vitás. Nem is volt probléma azóta se, sőt!

De a képek majd mesélnek helyettem, csak némi kiegészítést szánok hozzájuk. Időrendben jönnek, nem szerkezgetem a sorrendet. Tavaly ősztől kezdődően...

Ki gondolja, hogy ki lehet bírni azt az egy órát?

Így kezdtük. Az elején semmi feladatunk sem volt, csak kísértük Barnabást és Traustent.

Itt még báránynak is jó lenni.

Ez a norvég típusú ló rövidebb lábú, zömökebb és nehezebb, mint egy "klasszikus" ló.

A lovaglás egyébként egy szimpla sétálást jelent, de a ló mozgása jót tesz az emberi testtel.

Balra a fenti ház mellett lakik Trode és a lovak.

A tavaly télen alig volt hó, én bántam.

Szöges patkót használnak a lovak ilyenkor.

Úgy háromnegyed/egy órát órát szoktunk menni, néhol elég meredeken felfelé. Odafelé fel, vissza mindig le. Rendesen meg tudunk izzadni. Jó kis tréning.

Ranshu (a kutya, ha nem egyértelmű) is szinte mindig jön velünk.

Amikor már tényleg nagyon csúszósak voltak az utak, "csak" a "pályát" használtuk.

Itt már ügető tempó is. Elsőnek futottam Barnabás mellett, jobb a békesség.

Barnabás ezt is élvezi, mindegy, csak üljön a lovon.

Itt látszik, hogy van értelme. A gyorsabb tempó, a még intenzívebb zötykölődés hatással van Barnabásra. Ez a cél.

Idővel egyre szebben ült a lovon.

És kapott új feladatot. Térdelés. Más pozíció, más hatások.

Barnabás hamar továbbfejlesztette.

Ha süt a nap, tényleg egészen káprázatos a környezet. Félis aszfaltos, félig köves az út.

Ugye-ugye.

Még egy kis nehezítés.

Barnabás néha tényleg fordítva ül a lovon.

Az egész nyugati partvonala ilyen Norvégiának. Mi az a több mint 1000km?

Nagyon ritkán kocsikázunk is.

Mostanra Barnaby annyira belejött a térden "lovaglásba", hogy talán többet is van úgy, mint ülve.

Tavasszal/nyáron más útvonalon mentünk. Még feljebb, majd az erdőn keresztül vissza. Ez már tényleg jó meredek olykor. Barnabásnak kell kapaszkodnia rendesen.

És használnia kell a kezeit is, különben...

Bakancsos terep, szinte soha sem száraz a talaj. Csúszik is...

Fentről közelítünk. A lovak tavasztól őszig szinte mindig kint vannak, az erdő különböző helyein. Olykor a kereséssel töltöttük az időt, mert hiába a villanypásztor, nem mindig elég.

Szinte mindig más arcát mutatja a természet.

Talán ez egy stresszmentes környezet, nem?

Barnabás nagy színész Bob.

A varázsló.

A "felszállópálya" másik oldalára érkezik a ló, csak rá kell mászni.

Napsütésben sokkal szebb.

A dzsungelen át.

Mondtam már, itt élmény autókázni. Ott a lenti úton jövünk/megyünk. Egyenes gyakorlatilag nincs.

Ransju (nem biztos, hogy így írjuk, de úgy mondjuk, hogy Ransu)

Pedig nem is unalmas.

Mindenkinek megvan, hol kell mennie, ha felborul a rendszer...

...nagy bajok vannak.

De hol vannak a lovak?

Trode versenyez a lovakkal (vagyis csak Eternal-al, mindenféle formában. 

Ott szembe van Edifjord. 80-as tempó a maximum (mármint az engedélyezett) nagyrészt Norvégiában. Sietni nem kell, de így nem is annyira fontos.

Nyár végére Barnabás már ezzel is próbálkozott "séta" közben. Nem fél a lovaktól, bízik bennük az biztos.

Idővel minket is befogott Trode. Mivel három lova van, neki meg nincs mindig ideje az összes lovát vinni tréningezni, így mi kapóra jöttünk. Mindenkinek jut egy. Majd benyújtjuk a számlát mi is.

Bátor, igaz?

Barnabás hátterében a Følgefonna gleccser keleti kezdete.

De hol van Ransju?

Azért elég drámai tud lenni, amikor húzod a lovat egy vékony nagyon meredek ösvényen lefelé, ami tiszta sár, és közben hallod a 600-700kg-os lovat megcsúszni. A csúcs egy füves csúszás volt, Svarten mind a négy lábán csúszot vagy egy métert, gondoltam meg sem áll, én meg próbáltam visszatartani. Nem sikerült...

Az elején még variáltuk a sorrendet, de most már mindig én megyek elől Svarten-el a hátán Barnabással, majd jön Trode Eternel-al és a végén Carmen Trausten-el.

Eternal segge.

Ráadásul ilyen környezetben folyamtosan ennének, nem győzi az ember elcibálni őket a jó falatoktól. Na ez tényleg igazi tréning.

Military lovaglás.

Trausten és Svarten. Alig lehet őket megkülönböztetni. Trausten fején nagyobb a fehér folt, ennyi.

Majd minden nap erre, olyan rossz...

És a csúcs "állapot". Szinte már áll Barnabás, kapaszkodás nélkül. Mondanom sem kell, hogy a ló közben megy, nem áll.

A csúcson. Eddig jön az erdei út (illetve egy másik irányba teljesen a csúcsig), amit lehet a fakitermelés miatt készítettek. Ez olyan 3km lehet a háztól/istállótól. Mi szerintem egyszerre olyan 3-5km-t szoktunk menni. 

Meredek ám. Trausten-el a legnehezebb, mert lassabb az alap tempója mint Svarten-nek. Mivel Svarten van elől, ő diktál. Persze én próbálom visszatartani picit, de Trausten-t akkor is húzni kell felfelé.

És mitől terápiás lovak? Igazából csak attól, hogy hihetetlen nyugodtak. Szinte soha sincs hírtelen mozdulat, lehet bennük bízni. Kétszer mondjuk pont én voltam a "tényező". Május 17-e (Norvég nemzeti ünnep) után voltunk, és az út mentén találtunk lufikat. Összeszedtük őket, mert ha a kocsival hajt Trude, zavarja a lovakat. Én gondoltam kipukkasztok egyet. Eredmény, Trausten megijedt, és persze hogy ficánkolt egy picit. Tényleg csak egy picit, de azért kell olyankor kapaszkodni. Barnabás meg csak röhögött. Neki tetszik amikor "történés" van a lovakkal. Nem voltam népszerű.
Akkor sem, amikor valahogy elbambultam, és a kötél amivel tartom a lovat lejjebb lógott. Svarten pedig rálépett, ami nagyon veszélyes, mert nagyot tud esni a ló, hiszen ahogy lép húzza le a fejét. Barnabás kis híján leesett a lóról. Oldalt lógott, de tartotta magát. Szintén nem döntött csúcsot a népszerűségem.
Én nem mindig tudok menni, mert van amikor előbb van a lovaglás, én pedig melóban. Carmen-nek csak egyszer volt egy "kemény" helyzete az erdőben, mert aznap Trausten kissé bolond volt, plusz kajálni akart vagy mi, és Barnabás meg majdnem leesett. De szinte semmi nem történik, utána simán folytatja tovább Barnabás, nem fél.

Fényképek pedig amióta mindenki lóval van, nem készülnek. Nem megy. Próbáltam, de ha megállok és szeretnék képet készíteni úgyis megrángat a ló. Ez van...

Ilyen a lovaglás mifelénk. Nagyon élvezzük, bár amikor szakadó esőben megyünk egy órát akkor néha kicsit meginogunk, de csak egy picit. Most télen pedig láthatósági mellény és fejlámpa a felszerelés.

Ja, és igaz a mondás, négy lába van mégis megbotlik...
Svarten mikor megyünk, időnként ténylegesen megbotlik a teljesen sima aszfalton. Elméletem szerint kissé szunyókál közben, és azért. Plusz amikor jól érzi magát nem csak nyerít, hanem előtte mint egy szamár olyan hangot ad ki. Keverék?

Ha det bra!